Amennyiben repülőgéppel érkezik meg Kairóba, akkor jó esteben már gépen átadnak egy angolul kitöltendő statisztikai lapot, amit az útlevélkezelőnek majd át kell adnunk. ha mégsem kapnánk a gépem ilyen lapot, akkor a reptéren az asztalokon illetve a putokon ezek megtalálhatóak.
Akinek videó kamerája van, be kell mutatnia a vámosoknak, akik azt beírják, bepecsételik az útlevélbe. Utánna felvesszük a csomagjainkat.
Ezzel szabad az út, mehetünk a kijárat felé. Lehetőség van pénzváltásra is, több bank csaknem azonos árfolyama közül választhatunk. A repülőtérről kifelé menet még az épületben kis irodák előtt haladunk el, ahol prospektusokat, Kairó térképét kaphatunk, majd a fuvarozók irodái tesznek ajánlatot a városba bejutásra. Mini buszos utazási lehetőség 45 és 35 egyiptomi fontért van ( továbbiakban LE ). Ezek alkumentes, számlát adó lehetőségek. A vitát nem kedvelőknek ajánlható.
Kijutva az épületből a taxisok várnak, általában 50 LE-ért szeretnének bevinni, de 20 LE a minimum. Meggyőző - később is- ha azt hangoztatjuk, hogy többször voltunk már Egyiptomban és jól ismerjük az árakat. Napközben busszal is be lehet jutni a városba, ehhez azonban kell némi kalandvágy. Első alkalommal elég nehéz elképzelni, hogy hol is járhat velünk a busz.
Kairónak két olyan tere van, ahol mindenki megfordul, a Ramses square és a Thahrir square. Elsőre mindkettő igen ijesztő látványt nyújt, de ezeket mindenki ismeri, és bárhonnan ide a legegyszerűbb eljutni, ha a későbbiekben helyi buszra merészkedünk. Gyalog a két tér egymástól kb. 10 perc.
Tapasztalatunk az, hogy a reggel 7 órai pénztárnyitás előtt, már 5-6 óra körül a pénztáros ott ül az egyébként nem túl kellemes környezetben lévő helyén és megvehetjük a jegyeket kényelmesen, senkitől sem zavartatva. Aznapra szinte lehetetlen jegyet kapni, még a másnap estinél is nagy az esély, hogy csak első osztályút kapunk. Érdemes minél előbb megvenni a jegyet mert az első osztályú a duplájába kerül a másodosztályúnak. Létezik harmadosztályú vasúti jegy is, de olyat külföldinek nem adnak, és aki meglátja a vonatot rögtön megérti azt is, hogy miért.
A jegyektől nem kell megijedni, annak ellenére, hogy semmit nem lehet rajta elolvasni, csak az érte fizetett összeget. Általában a pénztáros nem hajlandó kommunikálni, igy a legjobb a jegyünket megmutatni az épületben lévő Tourist Police iroda ügyeletesének, aki boldogan ráírja a kocsi és az ülőhely számát. Megmondja az indulási időt - sőt a peron számot is- igy biztosak lehetünk abban, hogy a jegyünk akkorra és oda szól, ahová szeretnénk. Aki mégis napközben akar jegyet váltani az ne lepődjön meg ha számtalan jóember próbál elébe tolakodni.
A múzeum Tahrir téren található, nyitva de. 10- du. 16-ig. Belépő jegy: felnőtteknek 20LE, diákoknak ( nemzetközi diákigazolvány felmutatása szükséges) 10 LE. A jegyvétellel még csak az előkertbe jutunk, de mielőtt bemennénk az épületbe, itt a kávézó mellett jobbra lévő ajtónál le kell adni a kamerát, ha van ilyenünk. Aki elmulasztja azt a motozók visszaküldik, és a közben már kezelt jeggyel lehet magyarázkodni, hogy újra bejusson. Nagyobb a biztonsági ellenőrzés mint a repülőtéren, de nem zavaró. Innivalót feltétlen vinni kell a múzeumba, mert bent semmi nem kapható, de kellő meleg van ahhoz hogy siettese a gyönyörködést. Ez az a hely amire érdemes minél több időt szánni, rengeteg a látnivaló. Aki a múmiákra is kíváncsi annak külön belépőt kell váltani. (5 USD)
Számítani kell arra, hogy a buszok általában nem állnak meg a megállókban, csak lassítanak, és akkor le kell ugrani. A megállókat nem jelzi semmi, a várakozó embertömeg mutatja, hogy merre is lehet. Visszafelé kicsit mindig könnyebb a buszozás, elég a center vagy a Tahrir szót emlegetnünk. Kényelmesebb taxival kijutni, ha sikerül megeggyezni elfogadható árban. Az ajánlatuk 50 LE-nál kezdődik, innen már tehetség dolga a végső ár.( 30 LE ) Ők is azt a megoldást kedvelik, hogy megvárnak és vissza is hoznak a városba. Persze igy kötve vagyunk az időhöz. Másfél órát simán el lehet nézelődni, mert elég nagy távolságokra vannak egymástól a piramisok, lehet sétálgatni. Már a pénztár előtt zaklatnak a tevét kínálók, és erre a belépés után is számítani lehet. A belépő ára 20 illetve 10 LE. Aki be akar menni a piramis belsejébe, annak külön jegyet kell váltania. Korlátozott a létszám, nyáron amikor kevés a turista, nagyobb a lehetoség. Bejutva a területre, látva a tájat, aki kedvet kap, még mindig tevézhet, vagy lóháton is bejárhatja a környéket. Ha kéretjük magunkat már 10 LE-ért is tevegelhetünk- legalábbis nyáron igy van, pang a piac. Jó tudni, hogy aki fel mászik a piramisra azt szigorúan megbüntetik.
Az iszlám Kairó iránt érdeklődők is bőven válogathatnak a látnivalók közül. A Citadella lehet egy kiindulási pont, ahonnan már gyalog is elérhető néhány látnivaló. Belépő mindenütt van, 6 LE-tól 20 LE-ig, diákoknak ennek a fele. Sajnos nagyon lepusztult mecsetek is vannak, mint pl. a Tulun mecset, amelyik a legrégibb, de nem érdemes a belépőt megvenni. Most renoválják, semmi élményt nem nyújt. A Tahrir közeléből ide vagy a bazárhoz általában 10 LE-ért visznek el taxival. Persze az alku nem itt kezdődik.
A Khan el Khalili bazár is olyan színfoltja Kairó városnak, amit feltétlen érdemes megnézni. Érdemes bebújni a kis zugokba is, mindenütt van valami újdonság, akár üzlet, akár egy jó teázó. Mindenképpen este érdemes menni, amikor már kellemes az idő, és sejtelmesen sárga fényben úszik a bazár. A bazár mellett van az egyik leglátványosabb mecset az el- Azhar, ami esti fényben nagyon szép látvány.
Az esti, éjszakai Cairó nagy sétákra csábít, ilyenkor a leghangulatosabb a város. Érdemes a teázókban üldögélni, és onnan nézni a forgatagot.
Ihatunk filter teát, vagy a helyi egyiptomi teát, ráadásul ezekben a teázókban mód van a vízipipa kipróbálására is (1,5 LE), de maga a szertartás megfigyelése is igen érdekes élmény. Vannak egészen olcsó étkezési lehetőségek Cairóban is, ahol az árak ki vannak írva és egyúttal a kínálatot is láthatjuk. Könnyen találhatunk kis élelmiszerboltokat, és ami a kispénzű turistáknak nagyon fontos, sütödéket is. Ezekben friss, nagyon jó ízű kalácsot vehetünk, fél vagy háromnegyed fontért. Azok számára, akik idegenkednek az egyiptomi konyhától, bizonyára örömet jelent a McDonalds és a Pizza Hut megpillantása. A számtalan Mc.-ben egy kis menü 5 LE, a nagy kb.9 LE. A tisztaság a megszokott, de WC -ügyben is érdemes a Mc.-et észben tartani, mivel szinte ez az egyetlen lehetőség Cairóban.
Jó tudni, hogy a városban metró is van. A buszhoz hasonlóan olcsón vehető igénybe, feltéve ha valaki feltalálja, kiismeri magát a megállók között.
Szállás: a Tahrir tér közelében a Mohamed Bey Bassiounin lévő Hotel Suisseben 10 LE-ért lehet aludni - többágyas szobában. Van persze két ágyas, fürdőszobás szoba is, 50 LE / 2 főnek, de nem kifogástalan a tisztaság. A Ramses közelében lévő hotelekben 30 LE-ért is van két ágyas szoba, de azok nem is minősíthetők.
Forrás:www.geocities.com/hatizsakhu/egyiptom2.html
Kairó (arabul al-Káhira) Egyiptom fővárosa, lakossága kb. 15 millió, Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa, a világ 13. legnépesebb városa. Míg a város hivatalos neve al-Káhira, a köznyelvben általában csak az ország nevével illetik (Miszr), amit a helyi nyelvjárásban Maszrnak ejtenek.
Kairó városhatárain belül 7 734 614 fő él az adatok szerint, de az agglomerációt is ideszámítva összesen 15 502 478 lakos él a vonzáskörzetében (2005. január 1-jei adatok szerint). A nigériai Lagos régiója mellett ez Afrika legnagyobb agglomerációja. Mindazonáltal Egyiptomban nincs a lakóhelyekre bejelentkezési kötelezettség, nem hivatalos becslések szerint a nagytérségben 25 millióan élnek, ami az ország lakosságának közel harmada.
Kairó a Nílus folyó partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép a sivatagi völgyéből és három részre ágazik a Nílus-deltát kialakítva.
A várost egy kormányzó irányítja, akit közvetlenül az elnök nevez ki erre a posztra. Kairó politikai, gazdasági, és kulturális központja Egyiptomnak és a Közel-Keletnek is. Itt űlésezik az egyiptomi kormány, itt található minden állami és vallási központi hivatal és számos diplomáciai képviselet. Ezen kívül egyetemek, főiskolák, színházak, múzeumok és emlékművek sokaságai is hozzátartoznak a sokszínű városképhez. Míg Kairó nyugati részén főleg kormányzati épületek vannak, addig a keleti részen több száz műemlék jellegű mecset helyezkedik el. Az óvárosban található iszlámista építőművészeti remekművek 1979 óta az UNESCO világörökség része. (forrás: Wikipédia)